Magyarorszag elsö
tudományos oldala Boa constrictorokrol

Élőhelyek szerint:

Suriname-i vörösfarkú boa (Boa c. constrictor)

A suriname-i vörösfarkú boák a legnépszerűbb Boa constrictorok közé tartoznak tetszetős színűknek és mintázatuknak köszönhetően.
A kifejlett nőstény suriname-ik akár 3 m fölé is megnőhetnek, átalában azonban 2-2,5 m körüli hosszúságot érnek el. Legfőbb jellegzetességük a farki rész, mely cseresznyevörös vagy lángolóvörös színekben játszhat. A háton található a nyeregminták száma az alfaj többi lokalitásához hasonlóan kevés, 17-20 körüli. Hasuk rendszerint krémszínű, fekete pettyekkel sűrűn tarkított.

Régebben a fogságban tartott példányok nagy része vadbefogásból származott, bár az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már jó ideje fogságban is tenyésztik őket.


Vadbefogott nőstény suriname-i vörösfarkú boa


Ma már széles körben hozzá lehet jutni fogságban született fiatalokhoz és érdemes ezeket előnyben részesíteni a olcsó, ámde kétes egészségű vadbefogottakkal szemben.

Amennyiben valaki mégis vadonfogott példányt választ, mindenféleképpen ellenőrizni kell a külső és belső élősködők jelenlétét. Általában már a farmtelepen megszabadítják az eladásra kerülő állatokat a külső parazitáktól a könnyebb eladhatóság érdekében, ám a tapasztalatok szerint az importált kígyók nagy mennyiségű belső élősködővel rendelkeznek. Hogy erről megbizonyosodjunk, erősen ajánlott a széklet parazitológiai vizsgálata és az eredmények tükrében célirányos féregirtók alkalmazása. A karantén időszak- mint minden újonnan beszerzett kígyó esetében, így itt is -feltétlenül szükséges.


A suriname-i boák jellegzetessége a lángoló vörös színű farki rész


Sajnos a suriname-i vörösfarkú boák egészségügyileg sokkal kisebb ellenálló képességgel rendelkeznek, mint a közép-amerikai Boa c. imperatorok. Jóval érzékenyebbek a helytelen hőmérsékletre és páratartalomra, a túl nagy takarmánnyal való és túl gyakori etetésekre. Ez különösképpen a vadbefogott példányokra igaz.

Ezeknek a gyönyörű megjelenésű kígyóknak a tenyésztése általában igazi kihívás és- ellentétben a Boa c. imperatorral -csak a legritkább esetben történik spontán, véletlenszerűen. A sikeres tenyésztés rendszerint kizárólag a környezet megfelelő stimulálásával érhető el.


A suriname-i vörösfarkú boák méltán tartoznak a legnépszerűbb óriáskígyók közé


Régebben úgy gondoltuk, hogy a suriname-i vörösfarkúak általánosságban kiszámíthatatlan természetű, gyakran agresszív kígyók. Mostanában azonban, ahogy egyre több a fogságban született példány úgy tűnik, hogy ez a természet sokkal inkább a vadbefogott kígyókra jellemző és nem általános jelenség. A fogságban született vagy fiatalon befogott példányok szinte kivétel nélkül könnyen kézhez szoktathatók és probléma nélkül kezelhetők.

Etetésükre- főleg a fiatal példányok esetében -csak megfelelő méretű táplálékállatot használhatunk fel, megfelelő időközönként, ellenkező esetben az állatok visszahánynak. Ilyenkor a lehető legrosszabb az, amikor a terrarista a visszahányást követően ismét megeteti a boát. Ekkor ugyanis még nagyobb az esély, hogy ismét visszahányás fog történni. A fiatal kígyók 2-3 alkalom után annyira dehidrálódhatnak, hogy ez az életükbe is kerülhet. Ezért, ha visszahányt az állat, legalább két (2) hétig tilos újból megetetni! Ezen idő alatt ugyanakkor kiemelten fontos, hogy a friss ivóvíz jelenléte, hogy a kígyó pótolni tudja folyadékveszteségét. A két hét leteltével a boát mérsékelt nagyságú és maximum egy táplálékállattal kínálhatjuk meg.

A visszahányást elkerülendő, a fiatal állatokat életük első évében 10-14 naponta egyszer elegendő etetni. A kifejlett nőstényeket és hímeket-, mint a kifejlett boákat általában - 2-3, illetve 3-4 hetente etessük. Bár életük második, harmadik évére a visszahányásra való hajlam rendszerint megszűnik, ajánlott mindig kisebb méretű takarmányállattal etetni őket.

Noha a suriname-i vörösfarkúak jóval kevésbé toleránsak az esetleges tartási hibákra, mint a Boa c. imperator egyes képviselői, mindenkit bíztatunk ezen állatok tartására. A megfelelő tartási alapelvek (hőmérséklet, etetések) betartásával-, amelyek valójában minden más fajnál, alfajnál is kötelezőek, még ha azok kevésbé is reagálnak érzékenyen -ezek az állatok könnyen kezelhetők, problémamentesek, hosszú életűek.


Egy pár a 2010-es suriname-i alomból


Először 2010 nyarán, több mint 8 év tartás után tenyésztettük sikeresen suriname-i vörösfarkú boáinkat, amely az első ilyen alom volt Magyarországon. Mindkét szülő vadbefogásból származott, így az F1-es utódok egy teljesen új vérvonalat képviseltek. A 16 fős alomból egy párt megtartottunk, hogy tovább szaporíthassuk ezt a vérvonalat a jövőben is.

Mailküldés:
Keresés a
weboldalon:
elado

2016-os Tumbesi hosszúfarkú boák

(Boa c. longicauda)bővebben..

Alfaj határozó