Magyarorszag elsö
tudományos oldala Boa constrictorokrol

Élőhelyek szerint:

    Dél-Brazíliai boa (Boa c. amarali)

    Az első dél-brazíliai boák az 1970-es évek végén, illetve a '80-as évek elején kerültek fogságba "bolíviai boaként". 1982-ben a Pet Farm nevű, akkori legnagyobb hobbiállat importőr cég vitte be az Egyesült Államokba a legjelentősebb dél-brazíliai amarali szállítmányt, mely 40 állatot tartalmazott. Miután az állatok megérkeztek az államokba, mind a 40 példány Joe Terry-hez került, aki '86-ban, '87-ben és '89-ben sikeresen szaporította őket, megalkotva ezzel a 3 eredeti, össze nem függő vérvonalat. Bár az eredeti 40 állat közül számos került további hobbistákhoz, a jelenleg fogságban lévő dél-brazíliai boák többsége a Joe Terry-féle vérvonalból származik. Többségüket acélos szürke színük miatt "ezüsthátúnak" nevezik.


    Kifejlett hím "ezüsthátú" Boa c. amarali (Dél-Brazil)



    Régen létezett egy sárgásabb példányokból álló, "Orange Crush" becenevű vérvonal, melyeket Terry a '86-os és '89-es vérvonalak kombinálásából alakított ki. 2004-ben Kevin Barnett ismét tenyésztette ezt a sárga vérvonalat. Ez volt egyben az utolsó feljegyzett Orange Crush szaporulat is. Chris Gilbert azon kevesek között van, aki rendelkezik egy hím példánnyal a 2004-es szaporulatból. Sajnos az amerikai terraristák nem fordítottak sok figyelmet ennek a vonalnak a fenntartására, a példányok többségét visszakeresztezték az "ezüsthátú" vonallal. Ennek köszönhetően az utóbbi években az Orange Crush vonal gyakorlatilag eltűnt a piacról.


    Egyike az utolsó fogságban lévő példányoknak az "Orange Crush" vérvonalból. Kép: Chris Gilbert, gilbertboas.com



    A brazíliai amaralik Európában már régóta ismert lokalitásnak számítanak a dán vérvonalnak köszönhetően. Az ebből a vonalból származó kígyók eredetileg Sao Paulo környékéről lettek befogva és egy dán professzor hozta be őket az 1980-as években. Az állatok alapszíne rendszerint szürkés, mintájuk elmosódott.
    Gyenge egészségi állapotuknak és érzékenységüknek köszönhetően a dán vérvonal példányai hamar rossz hírnévre tettek szert a boatartók köreiben. A visszahányás szindrómára való hajlamuknak köszönhetően többségük már életük első évében elpusztul. Azok az állatok, amelyek átvészelik életük első pár évét, gyakran a szállítás során betegednek meg, majd lelik halálukat, amikor új tulajdonoshoz kerülnek.

    A dél-brazíliai boák nem tartoznak az igazán tetszetős megjelenésű kígyók közé, testük gyakran egyhangú szürkének tűnik. Ennek ellenére Amerikában nagy népszerűségnek örvendenek, és magas árat fizetnek értük. A kifejlett nőstények meghaladhatják a 2 métert, ám méretük a törzsalakétól jóval elmarad. A háti nyeregminták-, melyek hosszanti irányú kiterjedéssel is rendelkezhetnek -száma 22 vagy afölötti. Az állatok testének hátsó harmadán egyértelműen látható az alfajra jellemző kis méretű mintákkal tarkított tömzsi farok. Hasuk szürkés színű olykor rózsaszínes árnyalatú, sűrűn pettyezett. Fejük- a constrictor alfajhoz hasonlóan -horizontális irányban kissé lapított alakú. Szürkés, sötét színüket azzal magyarázzák a tudósok, hogy a magasabb és így hidegebb környezetben élő állatok sötét kültakarójuk segítségével könnyebben melegszenek fel a nap sugaraitól.


    Dél-Brazíliai "ezüsthátú" boa (Boa c. amarali)



    A dél-brazíliai boák tenyésztése az elmúlt évtizedekben számos alkalommal sikerült az Egyesült Államokban. A fiatalok, ha veszélyben érzik magukat, jellegzetes védekező pozíciót vesznek fel és szájuk kitátásával, illetve hangos fújással igyekeznek a betolakodó terraristát elijeszteni. Az idő múlásával azonban általában elvesztik agresszív természetüket.

    Mailküldés:
    Keresés a
    weboldalon:
    elado

    2016-os Tumbesi hosszúfarkú boák

    (Boa c. longicauda)bővebben..

    Alfaj határozó