Magyarorszag elsö
tudományos oldala Boa constrictorokrol

Élőhelyek szerint:

    Tumbesi vagy hosszúfarkú boa (Boa c. longicauda)

    (Price & Russo, 1991)



    Az első tumbesi boák 1988-ban érkeztek az Egyesült Államokba. A legelső szállítmány egy tucat 120-150 cm közötti felnőtt állatot tartalmazott, melyeknek többsége tele volt feltehetőleg táplálékállattól származó sebekkel. A vadbefogott példányok a fogságban tenyésztett patkányt nagy vehemenciával fogadták el, így az akkori terraristák úgy gondolták, hogy a kígyókon található számtalan seb patkányoktól vagy valamilyen az élőhelyen őshonos rágcsálótól származik.


    Fiatal nőstény tumbesi boa (Boa c. longicauda)


    Végül-, minthogy ezek az állatok külső megjelenésükben erősen eltértek mind a constrictor, mind az ortonii, illetve az imperator alfajtól -Robert Price és Paul Russo a tumbesi boát új alfajként írta le 1991-ben.
    A két kutatót azonnal lenyűgözte e kígyók csodálatos színharmóniája. Az elsődleges feltűnő vonás a fejminta volt: a lándzsa alakú, fekete szalagok a szemek síkjában oldalirányban kissé kiszélesednek, a szemeken végighúzódó csíkok a fiatalokon sötétszürke, a kifejlett egyedeken fekete színűek. Ezek a fejminták annyira jellegzetesek, hogy ezen kívül egyik alfajon, illetve lokalitáson sem tapasztalhatók.
    A tumbesi boák alapszíne rendkívül változatos; aranysárgától kezdve, az aranybarnán át, egészen a szürkéig terjed. A ’90-es évek eleji első fogságbeli szaporulatokból a Harding-, Edelbrock-, Mead-, Meltzer nevekre hallgató vérvonalak alakultak ki. A napjainkban fogságban tartott Boa c. longicaudák ezeknek a vérvonalaknak a kombinációi.


    A fentebb látható nőstény 3 évesen...


    A fiatalok életük első három évében meghökkentő változásokon mennek keresztül. Eleinte halvány, szürkés alapszínűek viszonylag elmosódott mintázattal, azonban mire elérik az ivarérett kort, mintázatuk- különösen a feji részen -kontrasztossá, feketévé válik, alapszínük ragyogó sárga lesz. A vadbefogott példányok közül a legidősebbek feji része kékesszürke árnyalatú volt, ezért régebben "kékfejű"-nek is becézték őket, érdekes módon azonban ez a tulajdonság azóta kikopott a fogságbeli leszármazottakban. A kifejlett Boa c. longicaudák teste általában sötét alapszínű, gyakran koromfekete benyomást kelt. A nőstények hosszúsága meghaladhatja a 2,5 métert, fogságban azonban rendszerint 2 méter alatt maradnak.


    ...6 évesen.



    A fent említett leírók szerint a tumbesi boáknak nagyon hosszú testük farki része. Innen ered a tudományos elnevezés is; longicauda, azaz "hosszúfarkú".
    Ugyanakkor szükséges megemlíteni, hogy Price és Russo alfajleírásában számos esetlegesség, hiányosság van. Egyik legnagyobb hibája, hogy a longicauda alfaj elterjedését csak Tumbes megyére korlátozza. A pikkelyszámok szintén nem elég pontosak. A leírás 19-21 nyeregmintát határoz meg az alfaj számára, ugyanakkor ismertek olyan fogságbeli vérvonalak, amelyekben előfordulnak akár 24 nyeregmintával rendelkező példányok is.
    A tudósok szerint elterjedésük csak az északnyugat-perui Tumbes megyére korlátozódott, ma már azonban nyilvánvaló, hogy ezek az állatok észak felé, a parti régiók mentén, az ecuadori Guayas és Manabi provinciákig is, sőt talán még északabbra is előfordulnak. Ezt támasztja alá egy a Serpientes de Ecuador című könyvben található fotó is.


    A nyugat-ecuadori Pedernalesben készült kép. Kép: Paul Hamilton


    Felmerül továbbá a kérdés, hogy a Boa c. longicauda és a Boa c. imperator között milyen a rokonsági fok, valamint, hogy ezen alfajoknak hol a van a pontos elterjedési határa. Ezek tisztázására további kutatások lennének szükségesek.
    Mivel az észak-perui és a dél-ecuadori tartományok már hosszú ideje a határokért folytatott harcok színhelyei, a megfigyelő munkák csaknem lehetetlenek.

    Bár egyes források szerint a Boa c. longicauda csak a Boa c. ortonii egy szín- és mintaváltozata, ezt a feltételezést mi nem tudjuk megerősíteni. Mint az alábbiakban látható, a két alfaj pikkelyszámai jelentős eltéréseket mutatnak.

    B. c. ortonii (Cope): 57-72 háti pikkelysor, 246-252 hasi pikkely, 46-59 farki pikkely, ? nyeregminta (29 a holotípusnak).
    B. c. longicauda (Price & Russo): 60-76 háti pikkelysor, 223-247 hasi pikkely, 50-67 farki pikkely, 19-21 nyeregminta.


    Kifejlett hím tumbesi boa (Boa c. longicauda)


    Az utóbbi időben több színváltozata is született a tumbesi boáknak fogságban. Ezek egyike az aneritrisztikus (a vörös pigment nélküli) Boa c. longicauda, amely gyakorlatilag fekete-fehér árnyalatú, noha meg kell jegyeznünk, hogy a Boa c. longicauda eleve egy vörös pigmentben szűkölködő alfaj.
    A legutóbb megjelent tumbesi boa színváltozat gyakorlatilag minta nélküli. Érdekesség, hogy egyik tenyésztője külön trademark nevet adott ennek a változatnak, amelyet le is védetett, így ezt a színváltozatot- függetlenül attól hogy vele egy időben mások is kitenyésztették -csak ő láthatja el az általa kitalált fantázianévvel és ezért honlapunkon sem áll módunkban ezt a színváltozatot kereskedelmi nevén megnevezni.

    A tumbesi boák az 1980-as évek vége óta nagy népszerűségre tettek szert az óriáskígyók kedvelők köreiben és meglehetősen elterjedté váltak a vezető terrarista országokban. Viszonylag kis mérete, jó természete és változatos, egyedi megjelenése miatt mi is erősen ajánljuk ennek a színpompás lokalitásnak a tartását akár kezdő kígyókedvelők számára is. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez az alfaj rendkívül lassan növő, ezért megfelelő etetési ütem mellett sem várhatunk tőlük olyan gyors növekedést mint más alfajoknál.

    Első alkalommal 2013-ban tenyésztettük tumbesi boáinkat, amely az első Boa c. longicauda alom volt abban az időben Magyarországon. Ebből az alomból megtartottunk néhány különlegesebb kinézetű példányt, hogy tovább vihessük ezt a vérvonalt a jövőben is.



    Egy pár a 2013-ban nálunk született tumbesi boák (Boa c. longicauda) közül

    Mailküldés:
    Keresés a
    weboldalon:
    elado

    2016-os Tumbesi hosszúfarkú boák

    (Boa c. longicauda)bővebben..

    Alfaj határozó