Magyarorszag elsö
tudományos oldala Boa constrictorokrol

Élőhelyek szerint:

    Orton boája (Boa c. ortonii)

    (Cope, 1878)



    Az ortonii alfaj neve bizonyára ismerősen cseng az óriáskígyókban jártas terraristák számára, hiszen a perui vörösfarkú boát (jelenleg Boa c. constrictor) sokáig- hibásan -Boa c. ortonii-ként tartották számon. Valójában Orton boája az Andok nyugati részének lakója, szemben a keleti törzsalakkal.


    Egy példány Chagual közelében. Kép: Claudia Koch


    Az állatok alapszíne szürkés, illetve világosbarna árnyalatú, a nyeregminták-, melyeknek száma 29 körüli -sötét barna színűek. Valószínüleg az állatok színezete egyre jobban sötétül az adott élőhely magasságának növekedésével és ennek megfelelően a klíma lehűlésével. A has fehér színű, esetleg rózsaszínes árnyalatú, fekete pettyekkel ritkán tarkított.
    A perui herpetológusok által talált eddig legnagyobb élő példány 2,7 méter volt. Köszönhetően az alfaj elképesztő alkalmazkodóképességének Orton boája 0-tól 2000 méterig, a kopár félsivatagos területektől, a szárazerdőkön át, egészen a hegyvidéki régiókig, szinte mindenhol megtalálható. A magasabb régiókban a 10 fok alatti éjszakai hőmérsékletet is képes átvészelni. Valószínűsíthető, hogy a hidegebb hónapokban életműködése lelassulásával több hetes "téli pihenőt" tart.
    Táplálékukat különböző méretű rágcsálók, esetleg békák, mókusok és gyíkok alkotják.


    Kép: Michael Tweddle, www.mtphotosafaris.com


    Mivel a Boa c. ortonii még mindig meglehetősen ismeretlen alfajnak számít, pontos információk az elterjedési területről nem állnak rendelkezésünkre. A befogási helyek alapján azonban úgy tűnik, hogy Tumbes déli részétől dél felé, a nyugat-perui partok mentén fordul elő, meghódítva a hegyi régiókat, egészen Junin megyéig.

    Mailküldés:
    Keresés a
    weboldalon:
    elado

    2016-os Tumbesi hosszúfarkú boák

    (Boa c. longicauda)bővebben..

    Alfaj határozó