Magyarorszag elsö
tudományos oldala Boa constrictorokrol
Új tudományos cikk a boák szorításáról2012-01-21

A Dickinson College kutatói Scott Boback vezetésével a Boa constrictorok szorítását vizsgálták kísérleti körülmények között. Az eredményekből az a megállapítás született, hogy a boák szorításának erejét és időtartamát befolyásolja a zsákmányállat szívverése, amely valójában egyáltalán nem meglepő vagy újszerű.

Bevezető
A szorítással ölő kígyófajoknál a fojtás energetikai szempontból "költséges" tevékenység. A zsákmányállat szorítása során a kígyók nyugalmi anyagcseréje 6-7-szeresére növekszik. Ezért a kígyónak érdeke, hogy a lehető legrövidebb időn belül "lazítson" szorításán, azaz ne pazarolja energiafelhasználását. Ugyanakkor a szorításnak kellő erejűnek és megfelelően hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a prédát biztosan elpusztítsa, nehogy az elmeneküljön vagy rosszabb esetben kárt tegyen a kígyóban. A fentiek tekintetében belátható, hogy a kígyónak célszerű a lehető legpontosabban szabályoznia szorítása erejét és hosszát.

A kutatás
A kísérletekhez 16 belize-i Boa constrictort használtak, vadbefogottakat (amelyek korábbról rendelkeztek tapasztalatokkal élő zsákmány elejtésében) és fogságban születetteket (amelyek soha nem ejtettek el élő zsákmányt, egész életükben előre leölt prédával voltak etetve), hímeket és nőstényeket egyaránt.
A kísérletek során a táplálékul adott, előre leölt patkányokat mesterséges szívvel implantálták szimulálva az élő zsákmány szívverését. A patkányok mellüregében és hasüregében nyomásmérőket is elhelyeztek, hogy mérhető legyen a kígyók zsákmánytestre kifejtett szorítóereje.
A kígyók válaszait három eltérő módon vizsgálták; az első esetben (a) a zsákmányállat mesterséges szíve folyamatosan pulzált, a második esetben (b) az szív nem vert, csak a nyomást mérték, a harmadik esetben (c) 10 percig pulzált a mesterséges szív.

Az eredmények
A mesterséges szívű zsákmány köré tekeredett kígyók gyűrűiken időről időre szorítottak, vagyis növelték a zsákmányállat testére kifejtett nyomást. Ugyanez a pulzus nélküli zsákmánnyal táplált kígyóknál nem volt tapasztalható.
A mesterséges szívű zsákmányt fogyasztó boák csaknem kétszer olyan hosszan és ez idő alatt összesen több, mint kétszer akkora nyomással szorították zsákmányukat, mint azok, amelyeknél a szívverés stimulációja elmaradt. A kifejtett szorítás maximális nyomása szintén magasabb volt a stimulált kígyók esetében.
Azoknál a példányoknál, ahol a szívverés stimulációja 10 percig tartott (c példa), mind a szorítás hosszában, mind annak erejében köztes eredmények születtek a szívveréssel folyamatosan stimulált (a) és a nem stimulált (b) csoportokhoz képest.
A fogságban született kígyókhoz képest a vadbefogottak átlagosan hosszabban és nagyobb erővel szorították prédájukat.


Scott Boback: Snake modulates constriction in response to prey's heartbeat



Következtetések
Bár a boák táplálék megragadása és fojtása öröklött, ösztönös tulajdonság, a zsákmány szívverése közvetlenül befolyásolja a rá kifejtett szorítás erejét és időtartamát. A mesterséges szívvel rendelkező zsákmányokat a boák mindig hosszabb ideig és nagyobb erővel szorították, mint a mozgásnélküli táplálékot. Ez a vadbefogott és fogságban született példányokra egyaránt jellemző volt.
Ugyanakkor a vadbefogott kígyók átlagosan hosszabb ideig és nagyobb erővel szorították a műszívvel rendelkező zsákmányt, mint a fogságban született társaik, ami arra enged következtetni, hogy jelentős befolyásoló szerepe van a szorításban az élet során szerzett tapasztalatoknak is.
Az azonban nem tisztázott, hogy a kígyóknak hogyan alakulhatott ki a zsákmány pulzusának efajta érzékelése, hiszen az elejtett magas anyagcseréjű táplálékok (madarak, rágcsálók) szíve néhány percen belül megáll és így nem indokolt a szívverés ennél jóval hosszabb ideig történő érzékelésének szüksége. A kutatók spekulációi szerint ez az evolúció során a hidegvérűekkel való táplálkozás következtében alakulhatott ki. A hidegvérű táplálékállatok, elsősorban gyíkok ugyanis gyakran hosszú ideig, akár órákig is képesek lélegzetüket visszatartani, így a "pulzusmérés" az életjelek észlelésének jóval biztosabb módja.

A kísérletek értelmezése
Az "a" kísérlet
Ebben az esetben a táplálékpatkány műszíve a megragadást követően folyamatosan pulzált. Mint látható, a kígyó igyekszik újra és újra szorítani gyűrűin (fekete nyilak), miközben a táplálék műszíve folyamatosan ver (szürke sáv az x-tengelyen). Természetesen az idő előrehaladtával a szorítás erőssége valamelyest csökken, a kígyó kimerül a hosszan kifejtett munkában. Lényegében ugyanezt az eredményt tapasztalnánk akkor is, ha az elejtett táplálékot még a nyelés megkezdése előtt időről időre megmozgatnánk, elhitetve a kígyóval, hogy prédája még él.

A "b" kísérlet
Ebben az esetben gyakorlatilag leölt táplálékkal etetés történik azzal a kiegészítéssel, hogy mérik a kígyó szorítását a patkányba behelyezett nyomásérzékelőkkel. Minthogy a megragadott táplálék nem mozog és semmilyen ellenállást nem tanúsít, a kígyó a kezdeti szorítóerőt használja egészen a táplálék elengedéséig. Ellenállás hiányában nem fokozza a kezdeti szorítóerőt, sem annak időtartamát.

A "c" kísérlet
Itt a megragadást követően 10 percig ver a műszív és ez idő alatt a kígyó igyekszik maximalizálni szorítóerejét hasonlóképpen, ahogy azt az "a" esetben is tette. A szívverés megszűnésével néhány percen belül lazít hurkain, hiszen meggyőződött róla, hogy zsákmánya "elpusztult".

Kritika
Önmagában az a megállapítás, hogy a táplálék szívverése vagy bármilyen egyéb észlelhető mozgása hatással van a kígyó szorítására kevéssé újdonság. Az óriáskígyó tartók jól tudják, hogy a kígyók addig szorítják mind az élő, mind a leölt táplálékot, amíg az bármilyen ellenállást, mozgást tanúsít. Ilyen szempontból pedig lényegében közömbös, hogy a mozgást a táplálék lélegzése, szívverése okozza, vagy akár a tartó mozgatja a már megragadt, élettelen zsákmányt. Ha a táplálék néhány perc elteltével továbbra is mozog (vagy ahogy a kísérletben is történt; a műszív továbbra is "ver"), a kígyó tovább szorít gyűrűin. Lazítani csak akkor fog, amikor már jó pár perce nem tapasztal ellenállást a zsákmány részéről.
Érdekes azonban az a megfigyelés, hogy a vadbefogásból származó példányok-, amelyek korábban élő prédákat ejtettek el -hosszabban és nagyobb erővel szorítják zsákmányukat. Ez arra enged következtetni, hogy a hatékony, sikeres táplálékelejtésben szerepe van egyfajta tapasztalásnak, tanulásnak, még ha maga az elejtés és megfojtás öröklött mozgásminta is.
A kísérletben felhasznált példányok 98-150 cm hosszúságúak voltak, így a kísérlet nem terjed ki a nagyon fiatal és az idős példányok táplálkozási szokásaira. Fiatal boáknál például gyakori jelenség, hogy a felkínált élő szopós egeret a néhány perces szorítás ellenére sem tudják megfojtani és ahelyett, hogy tovább szorítanák, gyakorlatilag élve kezdik el lenyelni. Mindeközben a zsákmányállat nyilvánvaló ellenállást tanúsít, a fiatal boák jelentős része mégsem szorítja őket tovább, mint ahogy azt az idősebb példányok teszik. Ez a tény megint csak felveti a tanulás lehetőségét, mint befolyásoló tényezőt a táplálékszerzésben.

A cikk teljes egészében letölthető az alábbi linken:
Snake modulates constriction in response to prey's heartbeat

Forrás:
Scott M. Boback, Allison E. Hall, Katelyn J. McCann, Amanda W. Hayes, Jeffrey S. Forrester, Charles F. Zwemer:
Snake modulates constriction in response to prey's heartbeat

Mailküldés:
Keresés a
weboldalon:
elado

2016-os Tumbesi hosszúfarkú boák

(Boa c. longicauda)bővebben..

Hírek