Magyarorszag elsö
tudományos oldala Boa constrictorokrol
A domesztikáció hatása (avagy a 2,5 méteres hog-szigeti boa története)2013-09-25

A domesztikáció (jelentése tágabb értelemben háziasítás) a hüllõtartásban minden olyan külsõ tényezõt jelent, amely hatással van a fogságban tartott állatokra és ez hosszú távon valamilyen változást eredményez az állatokra nézve...

Talán elsõ hallásra nehezen hihetõnek tûnhet, de gyakran apró, nüansznyi körülmények is döntõ változásokkal járnak a késõbbiekben a fogságban tartott hüllõkön. Ezeknek a változásoknak a legtöbb terrarista nincs is tudatában, ezért próbálom most felhívni a figyelmet néhány példa segítségével.

A domesztikáció minden fogságban élõ állatra, kisebb vagy nagyobb mértékben hatással van. Különösen igaz ez a vadállatokra, hiszen kiemeltük õket eredeti közegükbõl, amelyhez évezredeken keresztül kellett alkalmazkodniuk, ahhoz hogy fennmaradhassanak. Megváltoztatva az õket körülvevõ környezetet-, hiszen fogságban senki sem képes leutánozni az eredeti ökoszisztémát és valójában nem is ez a cél -új szelekciós nyomás alá helyeztük õket.

Új szelekciós nyomás lehet egy új színváltozatért felelõs allél elõtérbe kerülése, de akár az eredetihez képest megváltozott étrend vagy hõmérséklet is. Többé már nem kell a fennmaradásért küzdeni, minden adott a hosszú, egészséges élethez az állat számára (feltételezve, hogy tartójuk hozzáértõ és felelõsségteljes).

Vegyük például a törpe méretû szigeti boa populációkat, amelyek fõ táplálékforrását madarak teszik ki (pl.: hog-szigeti boák). Ezek a kígyók, mivel csekély táplálékellátottság van élõhelyükön és a madarak vándorlása miatt gyakran több hónapos koplalásra kényszerülnek, átlagosan 1,6 méteres nagyságot érnek el. Ezzel szemben az évtizedek óta fogságban generációról generációra rágcsáló táplálékkal túletetett hog-szigeti boák között találunk 2,5 méteres példányokat is. Talán nem igényel bõvebb magyarázatot, hogy mennyire természetes ennek a lokalitásnak a heti rendszerességû egér-patkány étrend, miközben õsei mindössze évi 10 alkalommal fogyasztottak madár táplálékot eredeti élõhelyükön.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a hog-szigeti boákat fogságban csak madárral kéne etetni, sem azt, hogy szándékosan éheztetni kéne õket, mivel a természetben is ez történik. Ennek ellenére fontos lenne szem elõtt tartani az állatok természetes igényeit és ennek megfelelõ körülményeket biztosítani fogságban. Egy fogságban domesztikált 2,5 méteres hog-szigeti boa a természetes élõhelyén minden bizonnyal elpusztulna, mert nem tudna annyi táplálékhoz jutni, hogy fenntartsa saját magát.

Hasonló a helyzet a fogságbeli szezonalitás és a hõmérséklet kérdésével is. Aki az év 365 napja alatt mindig 28-30 fokos nappali és 22-24 fokos éjszakai hõmérsékletet biztosít boájának, az megfelelõen tartja kedvencét, mondhatjuk. Igen, bár ez tartás minden csak nem természetszerû. Az élõhelyükön különbözõ évszakok hatnak az állatokra, néhány lokalitás pedig akár hosszabb téli pihenõt is tart. Ezek az évszakváltozások, téli és nyári pihenõk hozzájárulnak az állatok természetes élet-, illetve szaporodási ciklusához. Nem meglepõ, hogy a fogságbeli állandósított körülmények között sok hüllõ nem fog szaporodni.

Ismert ennek az ellenkezõje is. A terráriumi boák az évtizedek alatt pontosan az állandósult fogságbeli körülményekhez alkalmazkodva elvesztették szezonális szaporodási jellegüket, ezért az év bármelyik idõszakában hajlandóak párzani (még ha a téli hónapokban ez gyakoribb is). Érdekes módon néhány ezer éve ugyanezek a jelenségek zajlottak le egyes, ma fogságban élõ háziállatunk szaporodásbiológiájában is.

Ha nem is kell attól tartani, hogy a fogságbeli kígyók a közeljövõben "háziállattá domesztikálódnak", azért a domesztikáció jelei a fogságbeli kígyók többségén jól észrevehetõk és hosszútávon nem elhanyagolhatók.

Annak az eldöntése, hogy ez jó dolog-e vagy rossz, már inkább szemlélet kérdése. Természetesen lehet erre azt mondani, hogy "a terrarisztika annál jóval nagyobb gondokkal küzd, mintsem hogy ilyen dolgokra kéne figyelni" vagy hogy "minek ezzel foglalkozni, amíg sok állat számára még az alapvetõ tartási körülmények sem biztosítottak".

Én személy szerint igyekszem valamelyest a domesztikáció ellen dolgozni és a természetes körülményektõl nem túlságosan elszakadni. Azt gondolom, nem jó ha másfél méteres szigeti lokalitás leszármazottja kétszeresére nõ fogságban, mert ez a fajta természettõl való elszakadás körülbelül annyira teszi életképessé, mint amennyire egy albínó színváltozat lenne eredeti élõhelyén. Az évszakok változása és ennek egyfajta utánzása vitathatatlanul a fogságban tartott nehezen szaporítható hüllõk tenyésztésének záloga, ezért létjogosultsága az állatok természetes életciklusában nem megkérdõjelezhetõ.

Remélhetõleg ez a "ha trópusi faj, akkor csak egy meleg terrárium és bõ táplálékforrás kell neki" szemlélet idõvel a múlté lesz és felváltja majd egy, az állatok igényeit ténylegesen, jóval bõségesebben kiszolgáló tartásfilozófia.


Fiatal hog-szigeti boa (Boa c. imperator)

Botond Ádám

Mailküldés:
Keresés a
weboldalon:
elado

2016-os Tumbesi hosszúfarkú boák

(Boa c. longicauda)bővebben..

Hírek