Magyarorszag elsö
tudományos oldala Boa constrictorokrol
Herpetologica Hungarica- III. rész- Erdei sikló2016-05-14

A hazai kígyófajokat bemutató cikksorozatunk harmadik részében az erdei siklóval (Zamenis longissimus) foglalkozunk...

Az erdei sikló (Zamenis longissimus, korábban Elaphe longissima) már az ókori görög-római mitológiában megjelent, ahol a gyógyítás szimbóluma volt. Az Aszklépiosz botján tekeredő sikló a mai napig az egészség és a gyógyítás jelképe.

Az erdei sikló a legtöbb kontinentális és mediterrán éghajlatú európai országban megtalálható; így Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Svájcban, Németországban, Ausztriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában, Lengyelországban, Horvátországban, Szerbiában, Bulgáriában, Görögországban. A Fekete-tenger környékén szintén előfordul. Számos szigeti populációja ismert.
Több helyen megtelepedett, ahol korábban nem volt őshonos: valószínűleg mitológiai jelentősége miatt telepítették be Németország egyes területeire, míg Nagy-Britanniában állatkertből elszabadult példányok populációja telepedett meg London, illetve Nyugat-Wales környékén.


Kifejlett erdei sikló (Zamenis longissimus) Krk szigetén, Horvátországban.

 
Kedveli az erdős, ligetes területeket, de bokros részeken, cserjések közelében szintén megtalálható. Nappal aktív, főként a reggeli és a délutáni órákban találkozhatunk velük.

A fiatal erdei siklók körülbelül 25-30 cm-esen kelnek ki a gyakran komposztba rakott tojásokból. Színük meglehetősen eltér a felnőttekétől, testüket sűrű barnás foltok tarkítják, amelyek rövid fehér csíkok szakítanak meg. Ahogy idősödnek, ezen foltok határa egyre inkább elmosódik és színük általában egységessé válik. A nyak két oldalán található világos foltok miatt gyakran a fiatal példányokat összetévesztik a vizisiklóval (Natrix natrix). A kifejlett példányok színe az élőhelytől függően jelentős változatosságot mutat; a sárgásbarnától a feketéig sokféle színt viselhetnek, bár nálunk leggyakrabban barnászöld, olajzöld példányokkal találkozhatunk. A kifejlett példányok elérhetik a 2 métert.


Ligetes erdőben pihenő példány in situ.


A fiatal erdei siklók gyíkokkal, kétéltűekkel, egerekkel táplálkoznak, a kifejlettek fő táplálékforrását rágcsálók teszik ki, bár alkalom adtán madarat is szívesen zsákmányolnak. Szorítással ejtik el áldozatukat, bár előfordul hogy az ellenállást nem mutató zsákmányt szorítás nélkül, gyakorlatilag élve nyelik le. Emberrel való találkozáskor gyorsan próbálnak elmenekülni, azonban sarokba szorítva meglehetősen agresszívan és kitartóan támadnak. A téli időszakot földalatti üregeben tölti. Az ilyen telelőhelyeken általában számos példány összegyűl. Azon ritka kígyófajok közé tartozik, ahol a hím a nagyobb két nem közül.



Bár régen több alfaját is leírták, ezek többségét önálló faji rangra emelték, így a jelenlegi taxonómia szerint monotípusos faj, azaz további alfajokkal nem rendelkezik. Jelenleg a legtöbb európai országban, így Magyarországon is védett fajnak számít. A korábban már említett németországi populációk fokozottan veszélyeztetettek.

Dr. Botond Ádám

Mailküldés:
Keresés a
weboldalon:
elado

2016-os Tumbesi hosszúfarkú boák

(Boa c. longicauda)bővebben..

Hírek