Régóta ismert, hogy a boák egyes képviselői képesek színárnyalatukat döntően befolyásolni, azaz változtatni megjelenésüket bizonyos határokon belül. Ezt a jelenséget vizsgáltuk meg néhány általunk tartott példány esetében.

Hogy milyen tényezők befolyásolják ezt a színváltoztatást? Mivel a hüllők-, különösképpen a kígyók- etológiája (viselkedéstana) még napjainkban is gyerekcipőben jár, pontos, tudományos válasz a mai napig nem született erre a kérdésre.

Nicaraguai boa (Boa c. imperator) este, világos fázisban.

Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy a Boa constrictorok döntő többsége evés után fokozottan hajlamos felvenni a sötét fázist. Ezt a hajlamosságot csaknem minden általunk tartott példány tanusítja, függetlenül alfajtól és lokalitástól. Létezik egy -egyenlőre még nem bizonyított- elméletünk arra, hogy mért sötétednek be a boák az evést követő napokra. Eszerint a kígyók a sötétebb színt azért részesítik előnyben ez idő tájt, mert a sötét fázissal testük a fényből több hőt képes elnyelni, melynek segítségével könnyebben fedezik az emésztéshez szükséges testhőmérsékletet. Egyes tenyésztők szerint további színfázist befolyásoló tényezők a hőmérséklet, páratartalom, illetve az adott példányt érő egyéb hatások, például stressz, stb. lehetnek.

Perui vörösfarkú boa (Boa c. constrictor) sötét fázisban, reggel 9 órakkor. A sötét fázis jelenléte a fejen a legszembetűnőbb.

Ugyanaz a perui vörösfarkú boa világos fázisban. A kép este 8 órakkor készült, azonos megvilágítási körülményekkel, azonos kamerabeállításokkal.

Fontos megemlíteni, hogy a különböző lokalitások és alfajok ilyen irányú képességei nem azonosok, némelyik példány hajlamosabb a fázisok változtatására, némelyik kevésbé. Nicaraguai boáink (Boa c. imperator) például reggeltől délutánig rendszeresen sötétebb színűek, mint az esti és a hajnali órákban. Hasonlóak a tapasztalataink a perui vörösfarkú boákkal (Boa c. constrictor) is. Ugyanakkor az ecuadori és hondurasi boák (Boa c. imperator), illetve a tumbesi boák (Boa c. longicauda) alig mutatnak hajlamosságot az árnyalatok változtatására.

Néhány alfaj és lokalitás, mint ez a tumbesi boa (Boa c. longicauda) kevésbé hajlamosak az árnyalatok változtatására.

Reményeink szerint további megfigyelésekkel és kutatómunkákkal rövidesen sikerül megválaszolni a fázisok változtatásának tényleges okát.

Botond Ádám