Magyarorszag elsö
tudományos oldala Boa constrictorokrol
Lemke boák2008-04-02

Az 1980-as években egy kis egyedszámú Boa constrictor import érkezett az Egyesült Államokba feltehetőleg Sao Pauloból, Brazíliából. A sikeres szaporítások után megjelentek a Lloyd Lemke,- Tim Belknap,- Kerry King-vérvonalak.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az importált kígyók mindegyike először Lemke-hez került, majd a többiek tőle jutottak hozzá ezekhez az egyedi megjelenésű állatokhoz. Az állatok alapszíne fiatal korban kifejezetten világos, szürkés, majd a kor előrehaladtával vajsárgára, aranysárgára, esetleg mogyoróbarnára vált. A háti nyeregminták száma rendszerint 18-19 vagy azalatti. Alakjuk rendkívül sokféle lehet. Előfordulhatnak orsó alakúak, csúcsosak, sőt akár részben vagy teljesen hiányozhatnak is. A test háti részén egybeolvadt striped, illetve a test két oldalán összeforrt reverse striped mintamutációk szintén ismertek. Az állatok farki részén a minták tűzvörös színűek, megjelenésükben a Boa c. constrictorra emlékeztetnek. A hasi terület a test oldalához hasonlóan egyenletesen halványrózsaszín tónusú, foltokkal gyéren benőtt.


Egy a gyűjteményünkben lévő, Lemke-vonalból származó példányok közül. Mint látható, ezen az állaton az orsószerű minták dominálnak.

Érdekes módon, az utóbbi időben ezek a boák, mint "dél-brazíliai amaralik" ivódtak be a köztudatba, ami több megvilágításból is helytelen. Maga Lloyd Lemke sosem határozta meg ezeket az állatokat amarali alfajként, sőt Boa c. constrictornak, tehát törzsalaknak hívta őket. Az "amarali"-jelzőt valószínűleg csak az utókor kezdte el használni, helytelenül. A másik kritikus pont, az állatok származása. Az USA-ban csak "dél-brazíliai"-ként ismert kígyók nyilván azért kapták eme megnevezést, mert az ősöket Sao Pauloból importálták. De-, mint már annyi esetben bebizonyosodott -az importált kígyók tényleges befogási helye és az feladási hely között gyakran semmiféle összefüggés nincs. Ráadásul már régóta ismert, hogy a Sao Paulo környéki boák egyenletesen szürkés tónusú, zömök, vaskos testalkatú, barnás-fekete farokmintázattal rendelkező állatok, tehát megjelenésükben szinte szöges ellentétei a Lemke-féle boáknak. Ezen kívül több brazil herpetológus is megerősítette, hogy a Lemke-szerű, sárga alapszínű, vörösfarkú boák egész egyszerűen ismeretlenek a Boa c. amarali brazíliai elterjedési területén.


Egy példány csúcsos nyeregmintákkal. Kép: Gabor Kaminski

Az alfajuk csaknem olyan kérdéses ezeknek az állatoknak, mint a származásuk. Maga Barry Miller-, aki jelenleg talán a legnagyobb Lemke boa állománnyal rendelkezik (és egyben legerősebben hiszi, hogy ezek az állatok Boa c. amaralik Dél-Brazíliából) is elismeri, hogy "problémák vannak" az alfaji azonosító jegyként használt pikkelyszámokkal. Ezek alapján ugyanis a Lemke boák egyértelműen Boa c. constrictorként sorolhatók be, nem Boa c. amaraliként, amit a két általunk tartott, eredeti Lemke-vérvonalból származó példány is megerősít: Hím: 81 háti pikkelysor, 241 hasi pikkely, 54 farki pikkely, 16 nyeregminta Nőstény: 83 háti pikkelysor, 239 hasi pikkely, 53 farki pikkely, 18 nyeregminta.


A constrictor és az amarali alfaj azonosító jegyei.

Nemrégiben kaptunk néhány képet, amelyek a Carajás Nemzeti Parkban készültek, Északkelet-Brazíliában, a Boa c. constrictor elterjedési területének csaknem közepén. A képek alapján eddig ezek a vadon fényképezett példányok hasonlítanak leginkább a Lemke boákhoz.


A jobb oldali képen egy a Barry Miller szaporulatából származó Lemke boa látható, míg bal oldalt egy Carajás Nemzeti Parkban fényképezett példány. A hasonlóság szembetűnő.

Bár könnyen lehet, hogy a Lemke boák származására soha nem derül fény, tartásukat bátran ajánljuk minden kígyókedvelő számára, különösképp, ha az illető egy boa ritkaságra vágyik.

Mailküldés:
Keresés a
weboldalon:
elado

2016-os Tumbesi hosszúfarkú boák

(Boa c. longicauda)bővebben..

Hírek