Magyarorszag elsö
tudományos oldala Boa constrictorokrol
Magamról...2010-07-22

Minden honlapon található ilyen, ezért úgy gondolotam, mért ne lehetne itt is. Bár nem szeretek magamról beszélni és nem is tartom fontosnak személyemet, talán az Olvasóknak joguk van, hogy kicsit többet tudjanak rólam, jobban ismerjék azt, akinek a honlapját olvassák.

1995-ben, 8 éves koromban kezdtem el óriáskígyókkal foglalkozni, amikor is megkaptam első tigris pitonomat (Python molurus bivitattus). Kötelezőnek érzem megemlíteni akkori mentorom, Szupp Géza nevét. Valószínűleg a mai kor terraristájának már nem mond sokat, de annak idején a ő rendelkezett legjelentősebb tigris piton gyűjteménnyel országban és összességében hüllőállománya is az elsők között volt számon tartva. Bár szemléletünk az állattartásról azóta már jelentősen eltér, mindig hálával és köszönettel fogok neki tartozni, amiért "megmutatta azt a bizonyos ajtót".


Szupp Géza kiállításán egy tigris pitonnal 1994-ben


Kígyótartásom kezdeti éveit úgy tudnám összefoglalni, hogy a tartással kapcsolatos legtöbb hibát elkövetettem, amit egy kezdő kígyótartó elkövethet. Az ebből származó kudarcokat-, ekkor még kisgyerekként -fokozott traumának éltem meg és ez a lehető legjobban sarkalt engem, hogy ugyanazok hibák még egyszer ne fordulhassanak elő. Időközben érdeklődési területem is változott, így a tigris pitonoktól és kockás pitonoktól (Python reticulatus) inkább a Boa constrictorok felé fordultam. Leginkább a John M. Mehrtens-féle "A világ kígyói" című- mára már szakmailag és tartalmilag is megmosolyogtató -könyvben látható "suriname-i Boa constrictor" nyűgözött le, melyről már akkor is láttam, hogy más, mint a boltokban kapható "átlagos boa". Akkoriban minimális tudással, de nagy lelkesedéssel próbáltam utánajárni a rejtélyes suriname-i boának, de bánatomra sem az itthoni állatkereskedők, sem a "nagy boások" még csak nem is tudtak ennek a formának a létezéséről. Sőt, tulajdonképpen- leszámítva a könyvben látottakat -még én magam sem, így nekem is be kellett érnem a jó öreg terráriumi boával. Később az internet által persze kitágult a világ, de az akkor 180.000 Ft-nak megfelelő összegbe kerülő gyönyörű kígyók egy magyar kígyótartó számára alsó hangon is megfizethetetlenek voltak. Idővel hozzájutottam a hőn áhított suriname-i vörösfarkúakhoz, majd később még számos más alfajhoz és lokalitáshoz is, amelyeket azóta több alkalommal tenyésztettem sikeresen, többségüket az országban elsőként.

Hogy mért a Boa constrictor fajjal foglalkozok?
Azért, mert lenyűgözött az a változatosság, ami ezen az egy fajon belül megtalálható. Ennek a fajnak a természetes populációi között találhatunk kis- és nagytestűt, világosat és sötétet, színeset és szürkét. Szinte csak a képzelet szab határt. A változatosság szempontjából ez a faj mindenképp páratlan.

Miért pont alfajokkal és lokalitásokkal kezdtem el foglalkozni?
Úgy gondoltam és gondolom ma is, hogy amennyiben a cél az, hogy ezeket az állatokat megismerjük, megértsük, tanulmányozzuk viselkedésüket, kinézetüket, szaporodásukat, a természetben találhatókhoz legközelebbi leszármazottaikkal kell foglalkoznunk. Ezek pedig nem mások, mint a lokalitásra nézve tisztán tenyésztett formák, amelyek vadon élő társaik pontos, hamisítatlan leszármazottai. Az által, hogy ilyenek állatokat tartok, sikerült az elmúlt években számos korábbi feltevést elvetni vagy éppen megerősíteni. Sikerült új dolgokat is feltárni és mindezeket még csak anélkül, hogy a természetes élőhelyükre el kellett volna mennem.

Gondolataim saját munkásságomról
Saját magam kígyókkal végzett tevékenységére úgy tekintek, mint egy állandó, soha véget nem érő fejlődési folyamatra. A kezdetek óta igyekszem csiszolódni, jobbá válni és a tőlem telhető legjobb módon, a legtöbbet megtudva tartani állataimat. Ez a fejlődés nem csak tartásmódbeli minőségi változást jelent, de szemlélet- és gondolkodásbeli fejlődést is. Ez persze nem egyik napról a másikra valósult meg, sok éves idő, energia befektetéséről és rengeteg tapasztalásról van itt szó. Nem gondolom magam sem tévedhetetlennek, sem olyannak akinek már több válasza van a kígyótartásról mint amennyi kérdése, de amit csinálok azt igyekszem a tőlem telhető legjobb módon tenni. És azt hiszem, hogy még rengeteg tanulandó dolog áll előttem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert őszintén mondhatom, hogy a kígyótartásban és tenyésztésben sosem játszott motivációt nálam a pénz, sosem tekintettem a kígyók tenyésztésére pénzkereseti forrásként és meg vagyok győződve arról, hogy ez idáig többet költöttem el állataim megvásárlásra, gondozására, egészségére, felszerelésekre, mint amennyit eladásukból kerestem. És- bár nagyon jó érzés az általam tenyésztett állatokkal örömet szerezni az új tulajdonosnak -, meg kell hogy mondjam, abszolút nem az eladás részét élvezem kígyótenyésztésnek, sőt még csak fontosnak sem tartom. Az az út, amíg eljut egy kígyó az új tulajdonosáig (értsd: szülők felnevelése, megfigyelése, szaporítása, stb.) sokkal fontosabb.

Gondolatok az általam eladott állatokról
Amikor állatokat vásárolok, azt azért teszem, mert konkrét tanulmányozási céljaim vannak a szóban forgó állattal. Azért sosem veszek, hogy később aztán továbbadjam, tehát ilyen szempontból kereskedelmi tevékenységet nem végzek. Eladásra általában csak az általam tenyésztett szaporulatokból kínálok állatokat. Ezen állatok ára a mindenkori piaci értéknek felel meg, annak általában alsó árfekvésében található, jóllehet az alfajtiszta boák ára így is magasabb a terráriumi boákénál. Az ár ezen állatok eszmei értékének egy képletes része. Amit kínálok, azok a természetben is előforduló kígyók fogságban tenyésztett, hamisítatlan leszármazottjai. Nincsenek szelektív tenyésztve különböző színekre vagy egyéb tulajdonságokra. Azt kapod, amit a természetben is megtalálhatsz, nem jobbat, nem rosszabbat.

Gondolataim az állatkereskedelemről, mint iparágról.
Mint kitértem rá, anyagilag függetlennek mondhatom magam a kígyótenyésztéstől. Úgy gondolom, ezért vagyok képes a lehető legtisztábban, anyagiak által nem befolyásolva szemlélni az állatkereskedelmet, az állattartást és tenyésztést. Úgy gondolom, hogy a több mint 15 év alatt elég időt töltöttem ezekkel az állatokkal, eleget tanultam, eleget tapasztaltam ahhoz, hogy nyugodtan mondhassam Neked azt Kedves Olvasó, ami a meggyőződésem és ne azt, amit a hüllőpiac pillanatnyi politikája vagy marketingháborúja diktálna. Merthogy igenis létezik ilyen marketingháború itt is, mint ahogy legtöbb hobbiban. Ezt pedig sajnos legfőképp a pénz irányítja, az állatok hosszú távú érdekei másodlagosak. Ami a hüllőpiacnak jó, nem biztos, hogy jó az állatoknak is! Főleg az utóbbi években a hüllőtartás olyan irányba ment el a színváltozatok tenyésztésével, az alfaj- és nem ritkán faj hibridizációval, amely nagyon borús jövőképet fest az állattartásról. Mára olyan groteszk helyzet alakult ki, hogy az átlag kígyótartó betéve tudja a különböző színváltozatok öröklésmenetét, de nem tudja hogy a terrárium megvilágítását le kell szigetelni, mert a forró égőtestre rácsavarodó kedvence akár halálra is éghet. Fölösleges tudni szorozni és osztani, ha az ember nem tud összeadni és kivonni, ha érted mit akarok mondani... A mai modern terrarista társadalom igyekszik elhitetni saját magával, hogy mindenki szabad, mindenki úgy tartja, úgy szaporítja állatait, ahogy csak akarja. Elveket, szabályokat, etikákat felállítani kár is lenne, mert úgy nem lehet akkora piacban gondolkodni. A piacnak egész egyszerűen nem érdeke a tudással, önálló szemlélettel, elvekkel rendelkező, gondolkodó fogyasztó. A piac irányultsága pedig gerjesztődik. Hogyan is? Szögezzük le: a hüllőtartás mára egy bizonyos kereskedelmi iparággá vált. Ha a vásárlók nem jönnek, akkor vadászni kell őket, ha nem vesznek, akkor új "dizájnt", új színváltozatokat, extrémebbet, közönségcsalogatóbbat kell bevetni. Ez a fő mozgatórugó, így lehet eladni az újat, drágát a "tehetős rétegnek", a régit és ezáltal olcsóbbá váltat az "átlagos rétegnek". Ez történik évek óta. A módszerek alig, csupán az állatok kinézete változott. Lehet, hogy ezek a sorok nem éppen hízelgőek a hobbiállattartás bizonyos területeire nézve, de úgy gondolom, hogy ennyi idő és tapasztalat után megtehetem, hogy azt mondjam, ami az igazság még akkor is, ha ez bizonyos érdekek számára rossz reklám. Megtehetem, mert több, mint 15 év alatt szereztem elegendő rálátást. Megtehetem, mert állatorvostan hallgatóként beláthatok olyan dolgokba is, amelyekbe a legtöbb tartó talán nem. Ezek a dolgok pedig tovább erősítik nézeteimet.

A ma fogságban tartott legtöbb hüllő élőhelyén veszélyeztetett helyzetben van. Furcsa mód ennek oka nem a mára már szabályozott állatkereskedelemben, sokkal inkább az élőhelyek pusztulásában és zsugorodásában keresendő. Ezen fajok természetes formában történő megőrzése fogságban kulcskérdés lehet a faj további túlélésében és életben tartja a visszatelepítések lehetőségét a későbbiekben. Bár a színváltozat tenyésztők ezzel még vitatkoznak, mondván "a fogságban lévő kígyók úgysem jutnak vissza a természetbe, ezért a származásra való tekintet nélkül szaporíthatók", ez ma már egy bizonytalan demagóg önigazolássá vált részükről. És ez nem csak az én személyes véleményem, ezt ma már a Tudomány támasztja alá. Ma már, amikor fogságban szaporított, családfakutatással igazolt származású és igazolt genetikai tisztaságú tigriseket telepítenek vissza a vadonba. Ugyanez a Boa constrictorral és a többi fajjal is megtörténhet. Ehhez azonban szükség lesz tiszta genetikai hátterű állományra. Ezért, Kedves Tartó a Te felelőséged korántsem elhanyagolható az általad tartott faj jövőjében, bármelyiket is választod.

A fentiek figyelembevételével úgy hiszem, sokkal értékesebb, talán a későbbiekben a faj számára is hasznos munkát folytatok így, hogy tiszta alfajokkal és lokalitásokkal dolgozok, mintsem, ha ugyanezt mesterséges színváltozatokkal tenném, önös céllal, önös érdekből. Nemcsak azért gondolom ezt, mert régebben magam is tartottam pár színváltozatot-, tehát nem olyanról beszélek, amit nem ismerek -, de azért is, mert jobban hiszek a Tudományban és a józan észben, mint a marketing hatalmában. Félreértés ne essék! Senkinek nem fogom azt mondani, hogy "Tarts alfajtiszta állatokat, mert..." vagy hogy "Ne vegyél színváltozatokat, mert...". Ha megkérdezel a véleményemről, szívesen elmondom Neked, megosztom Veled tapasztalataimat, élményeimet, de a választás és a felelőség csakis a Tiéd!

Mint írtam, a szemléletbeli fejlődést pont olyan fontosnak tartom, mint magát az állattartás minőségének fejlődését a tartó részéről. Ennek megfelelően ma már sok dologban nem hiszek:

Nem hiszek abban, hogy az állattartás minőségét vagy a szakmai elismerést a szaporított állatok mennyisége határozza meg. Ezt a blődséget- miszerint "valaki annyira jó kígyótartó, ahány szaporulatot hoz létre" -is csak a modern technokrata világ egy olcsó fogásának tartom, amely a tudatlanokat próbálja megvezetni, ámítani.

Nem hiszek abban, hogy csak azért mert két állat képes fizikailag utódokat létrehozni fogságban, ezeket tenyészteni is kell minden egyéb tényezőt-, mint származás, betegségekre való hajlam, életképesség, egészség- figyelmen kívül hagyva. Azért nem, mert úgy gondolom hogy pusztán az, hogy két ellenkező nemű kígyó képes szaporodni, még önmagában nem jogosít fel minket tartókat a szaporításukra. Az olyan tényezők felülvizsgálata, miszerint egy helyről származnak, betegségektől mentesek, megfelelő genetikai háttérrel rendelkeznek, nincs hajlamuk különböző defektusokra győznek meg engem arról, hogy ha lehetőséget adok a szaporodásukra, akkor nem egy tucat genetikai hulladék jön létre, hanem életképes, értékes egyedek fognak születni. Napjainkban már több, mint elég hüllőt tartanak fogságban. Annak, hogy újabb kétes egészségű, bizonytalan életképességű tucatárukat hozzunk létre, semmi értelme. Évekkel ezelőtt még tenyésztettem terráriumi boákat. Ma már semmiképp sem tenném, noha még mindig ők lennének a legkönnyebben értékesíthetőek.

Van ugyanakkor jó pár dolog, amiben hiszek:

A minőség fölényében, a mennyiséggel szemben. Ma már azt gondolom, hogy a mennyiségi állattenyésztés mindig a minőség felhígulásával jár. Évek alatt ezt láttam, ezt tapasztaltam mindenhol. Ismerek számos terraristát (köztük szakmailag elismerteket is), akik próbáltak olyan sok állatot tartani és tenyészteni, amennyit csak tudtak. Csakhogy az ember egy idő után eléri saját határait és hiába próbál még többet tartani és tenyészteni, egy idő után pont annyi állata fog elpusztulni, hogy beáll az egyensúly a tartó gondoskodása és az állatok igényei között. Aki próbálta már ezeket a határokat feszegetni, az ezt pontosan tudja. Én inkább minőség párti vagyok.

Hiszek abban, hogy jópár állatszerető, lelkes hobbista sokkal jobb körülményeket biztosít állatainak, mint a "nagyipari kígyószaporítók". Láttál Te már exotikus állat nagykereskedést? Nem, nem azt kérdeztem, hogy bementél-e egy hazai díszállat boltba, hogy megcsodáld a bőséges kínálat 20 hüllőből, 10 kétéltűből, 15 exotikus halból, 5 papagájból álló mini faunáját, hanem hogy el tudod-e képzelni, milyen az amikor király pitonok (Python regius) százai mennek futószalagon keresztül dobozokban, hogy aztán szétválogassák, szortírozzák őket színváltozat, méret, stb, szerint vagy amikor sötét dobozok százaiban boák tucatjai nyomorognak, mert "épp most érkezett új import és az előzőeket még nem adták el". Vagy, hogy a "nagynevű" külföldi tenyésztők állataikat gyakran akkora helyen tartják, hogy azok csak összecsavarodva férnek el, mert már annyira nem szempont az állat jólléte, csakis a tenyésztés és az ebből származó profit maximalizálása. Ezek a dolgok miatt már rég elhatárolódtam annak a gondolatától is, hogy "kígyószaporító nagyüzem" legyek.

Hiszek a tudás alapú állattartásban. Abban, hogy az exotikus állatok tartójának folyamatosan fejlődnie kell, képeznie kell magát, mert elvégre vadállatokkal és nem házi kedvencekkel foglalkozik. Hiszek abban, hogy tudomány és a józan ész felsőbbrendű az anyagiakkal szemben. Abban, hogy az igazságot a tudás és tudomány szolgáltatja. Gondolj csak bele! Láttál Te már bárkit árulni tigris pitont úgy, hogy az eladó azt mondta: "a most még ujjvastagságú, békés természetű kígyód, pár év múlva 6 méteres, 150 kilós kolosszussá válhat, amelynek bődületes táplálék- és helyigényei vannak, az etetése pedig egy tapasztalatlan terrarista számára életveszélyes lehet..."? Ugye, hogy nem. Azért nem, mert így egyet sem lehetne eladni. A legtöbb ilyen vevő miután megvette állatát becsapva, átverve érzi magát, mert nekik ezt senki sem mondta. Pedig csak azt lehet becsapni, aki tudatlan. Ezért Kedves Olvasó legfőképp a Te és állataid érdeke, hogy mindenkor tájékozott és naprakész légy!

Kérlek tekints úgy e fenti sorokra, mint egy olyan ritka információcsokorra, amely nagyon kevés helyen található meg (ha megtalálható egyáltalán?). Mint olvastad, valójában nem is igazán magamról írtam, sokkal inkább egy szemléletet próbáltam átadni Neked. Ennek a cikknek, vagy csak egyes részeinek az élettartama nem lenne több 10 percnél egy látogatottabb külföldi hüllős fórumon, mert az első moderátor valószínűleg haját tépve, vicsorogva törölné ki. "Megint akadt valaki, akinek rálátása van. Elvei vannak. Nemcsak tudatlanul vesz vagy ad, mindenféle tájékozottság és etika nélkül."

Kérlek Kedves Olvasó, higgyél a tudás hatalmában!

Botond Ádám

Mailküldés:
Keresés a
weboldalon:
elado

2016-os Tumbesi hosszúfarkú boák

(Boa c. longicauda)bővebben..

Hírek