Magyarorszag elsö
tudományos oldala Boa constrictorokrol
A sikeres szaporítás titka?2011-06-22

Az elmúlt években sokan érdeklődtek és kérték a segítségünket abban, hogy pontosan milyen módszerrel, milyen stimulációval lehet szaporodásra bírni a boákat...

Már a legelején le kell szögeznünk: nincs tökéletes recept, ami minden állaton, minden körülmények között alkalmazható lenne. Ami az egyik példánynál működik, korántsem biztos működni fog a másiknál is.

Kezdjük az alapoktól!
A legtöbben talán hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy a sikeres tenyésztés nem a kifejlett állatok stimulációjával kezdődik, hanem leendő szülők "minőségi felnevelésével". Az elhízott (vagy alultáplált) kifejlett példányok, amelyek korábban nem tapasztaltak stimulációkat a legkevésbé lesznek tudatosan szaporíthatók, még ha az előkészületek optimálisak is. A megfelelő táplálás, az elhízás elkerülése, a kifogástalan egészségi állapot mind kulcskérdés, ha szaporításról van szó.

A stimuláció
A boák élőhelyükön ki vannak téve az évszakok változásainak. Ezen változások a kígyókat egész életük során ciklikusan érik és bizonyosan fontos szerepet játszanak természetes életritmusukban. A tényezők közül a legfontosabbak: a világos órák száma, az éves hőmérsékletváltozások, a relatív páratartalom- és vízkészletek változása, a táplálékforrások elérhetőségének változása. A viszonylagos "téli" időszakban az élőhelyeken csökken a világos órák száma, a hőmérséklet, a páratartalom és gyakran a táplálékforrás is. Újabban nagy jelentőséget tulajdonítanak a légnyomás változásainak is.
Ezért a kígyók szaporodása a természetben nem egy véletlenszerűen bekövetkező jelenség, hanem sokkal inkább egy válasz a jellegzetes környezeti változásokra.

A fent említett tényezők-, elsősorban a megvilágítás- és hőmérsékletváltozás -fogságbeli utánzása jóval nagyobb eséllyel vezet sikeres reprodukcióhoz.
Természetesen a környezető hatások élőhelyenként eltérők és ez kígyók szaporodási viselkedésében is megnyilvánul. Érthető módon az argentin pampákon élő boák (Boa c. occidentalis) más környezeti változásokat tapasztalnak, mint az amazóniaiak (Boa c. constrictor), így a fogságban is eltérő időszakban, eltérő tényezőkre fognak érzékenyen reagálni. A Boa c. imperatorok például rendszerint késő télen-kora tavasszal párzanak szívesen, míg a törzsalak (Boa c. constrictor) inkább a leghidegebb téli napokat kedveli. Éppen ezért a Boa c. imperatort a Boa c. constrictorral keresztezni jóval nehezebb fogságban, mint a legtöbben gondolnák, ugyanis a két alfaj gyakran "nem kompatibilis" egymással eltérő biológiai ritmusuknál fogva.
A terráriumi boák esetében természetesen jóval árnyaltabb a helyzet, hiszen ők generációk óta domesztikálódnak és genetikailag is jóval közelebb állnak egymáshoz, mint a különböző tiszta alfajok. Egyre kevésbé körülhatárolható a rájuk jellemző szaporodási időszak; a megszokott téli hónapokon kívül az év gyakorlatilag bármely szakában pározhatnak, ami a tiszta alfajoknál elképzelhetetlen lenne.

Visszatérve a fogságbeli stimulációra, nálunk az összes állaton alkalmazzuk szezonális stimulációkat, nem csak az éppen szaporítani kívántakon. Ugyanakkor a stimulációk mélysége között különbség van kor szerint. Ez azt jelenti, hogy a fiatal állatoknál (0-3 éves kor) enyhébb mértékben csökkentjük a hőmérséklet és a világos órák számát, így ezek télen is etethetők, bár jóval ritkábban kapnak enni a szokásosnál. Az idősebb állatoknál (>3év) kifejezettebb a hőmérséklet csökkentés, így náluk a stimuláció alatt tilos etetni! Ez egyben azt is jelenti, hogy a kifejlett állatok a téli hónapok alatt (december-február) akár egyetlen alkalommal sem fognak enni, függően attól, hogy mennyire nyúlik el a stimuláció. Ennyi kihagyás a táplálkozásban egy normális kondíciójú felnőtt példánynak semmilyen jellegű egészségkárosodást nem jelent! A fiatalok ez idő (december-február) alatt 2-3 alkalommal kapnak enni.

Az ilyen módszerek szerint stimulált kígyóknál jóval nagyobb az esély a sikeres szaporodásra, ami a következőkben nyilvánul meg:
-hímek fogokozott szexuális aktivitása és termékenysége, ami a szaporítás alapköve
-nőstények fokozott termékenysége
-nagyobb esély a két nem ivari működésének szinkronizálására és így az eredményes párzásra, amelyet megtermékenyülés követ.

Mindazonáltal a boákat, mint egyéniségeket kell kezelnünk, ha tenyésztésről van szó. Mint kitértünk rá, nincs olyan stimuláció, amely minden állatnál eredménnyel jár. A példányok egy része egyáltalán nem reagál azokra az ingerekre, amelyek a többségnél már sikert jelentenének. Az ilyen nehéz esetekben szükséges a tartó improvizációja, vagyis változtatás a különböző faktorokon a reprodukció kiváltásához.


A suriname-i lokalitás egyike a fogságban legnehezebben tenyészthetőknek

Botond Ádám

Mailküldés:
Keresés a
weboldalon:
elado

2016-os Tumbesi hosszúfarkú boák

(Boa c. longicauda)bővebben..

Hírek